Homeopátia

Homeopátia

A szelíd gyógymódok közé tartozik a homeopátiás szerek használata. A testünk energiáit évtizedek alatt, nem csak a szervezetünkbe bevitt méreganyagok, hanem a negatív érzelmek is csökkentik. A gyerekkorban átélt félelmek, a harag, a megszégyenítés, nem csak a lélek számára romboló, hanem testünk energiáit is gyengíti. A jól megválasztott homeopátiás szerekkel, ezen állapotokon lehet kedvezően javítani. A homeopátia kiválóan működik gyulladásos váladékok kiürítésében, toxinok kivezetésében, nehézfém terheltség megszüntetésében, allergizáló anyagok eltávolításában is.

A HOMEOPÁTIA KÜLÖNLEGES, TERMÉSZETES GYÓGYMÓD

A homeopátia ma is követett, több mint 200 éve létező, sok támadást megélt, esetenként félreértett, de sokak által mégis kedvelt és elismert orvosi irányzat, amelynek alapítása Samuel Hahnemann nevéhez fűződik. Legfőbb alapelve az úgynevezett hasonlósági törvény, amelynek értelmében a hasonlók hasonlókkal gyógyíttatnak (similia similibus curantur). A beteg azt a gyógyszeranyagot kapja homeopátiás hígításban, ami hígítatlanul adva az egészséges emberben kiváltja a beteg panaszaihoz hasonló tüneteket. Hahnemann sosem állította azt, hogy a hasonlósági elv kizárólag az ő gondolkodásmódjának eredménye, mindig utalt a nagy orvos elődökre, Hippokratészre és Paracelsusra, akiknél a homeopátiás gyógyítás egy-egy jellegzetessége már megjelent.
A homeopátia egyénre szabott gyógymód, amely a beteg ember egészét, a testi és lelki tüneteit egyszerre figyelembe veszi, és kezeli. Ezért az úgynevezett hagyományos orvoslás és a homeopátia egymás jó kiegészítői lehetnek, a gyógyítás során.
Samuel Hahnemann ORGANON című művének első és második paragrafusa szerint: "Az orvos legfőbb és egyedüli elhivatottsága a betegek egészségessé tétele, amit gyógyításnak neveznek".
A gyógyítás legmagasabb eszménye az egészség gyors, kíméletes, tartós helyreállítása, illetve a betegség teljes mértékű elhárítása és megszűntetése a legrövidebb, legbiztosabb és legártalmatlanabb módon, könnyen érthető elvek alapján.

TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS

Hahnemann 1790-ben önkísérletet végzett a kínafakéreggel, amely az első, tudományos értelemben vett gyógyszervizsgálatnak tekinthető. Eredményeit 1796-ban jelentette meg és az orvostudomány történészei szerint ez az év a homeopátia születési éve. A kísérlet alapjául az a tény szolgált, hogy a kínafakérget rendszeresen használták abban az időben a váltóláz, a malária kezelésére. A gyógyhatást többen a kéreg "gyomorerősítő" hatásával magyarázták. Hahnemann a kínakérget nagy mennyiségben, naponta többször bevette és azt tapasztalta, hogy olyan tünetek jelentek meg nála, amelyek a maláriára jellemzők, és amelyeknek megszüntetésére éppen a kérget használták. Ezt követően számos anyagot vizsgált és egyre több gyógyszerképet és ezeknek megfelelő betegségképet ismert fel, írt le. A már említett hasonlósági elven kívül további következtetésre is jutott, mégpedig arra, hogy az anyagok egy különleges készítési eljárás, az úgynevezett dinamizálás, potenciálás révén hatásukban megváltoznak. Ez vezetett egy sajátos gyógyszertan megteremtéséhez.
A homeopátiás gyógymód, amelyről Hahnemann élete során számos könyvet írt nagy feltűnést keltett és az elmúlt több mint kétszáz év alatt, a világ számos országában az egészségügyi ellátás részévé vált. A homeopátia fejlődése talán Németországban volt a legtöretlenebb. Ausztriában az 1848-as forradalom utáni időszak megtorpanást hozott és az úgynevezett második bécsi iskola képviselőinek hatására a Hahnemann-féle gyógymód egyre jobban visszaszorult. Csak az 1938-at követő évek tették lehetővé, hogy az előretörő fiatal orvos generáció újra megismerkedhessen a homeopátia szellemiségével. 
IX. században Magyarországon a homeopátia főbb elveit Bakody Tivadar munkáiban találjuk meg. A hasonszenvi gyógymód képviselője volt még: Almássi Balogh Pál, Bakody József, Kovács Pál (aki szépirodalommal is foglalkozott), Hausmann Ferenc, Moskovicz Mór, Argenti Döme. A budapesti egyetemen a homeopátiának 1871-ben két tanszéket is felállítottak az országgyülés határozata alapján, de az orvosi fakultás ellenére. A tanszékre Hausmann Ferencet és Bakody Tivadart nevezték ki. Hausmann halálakor tanszékét nem töltötték be; a másik tanszék még egy ideig fennállt. A homeopata orvosoknak Budapesten egyesületük is volt, amely a "Magyar Hasonszenvi Orvosegylet" nevet viselte. 1865-ban alapították, első elnöke Almássi Balogh Pál volt. Két, jótékony adakozásokból fenntartott kórházzal rendelkezett az egyesület Budapesten, az egyik a Bethesda, a másik az Elisabethinum a Ferencvárosban. A két világháború között a törvény azt is megengedte a "hasonszenvi orvosoknak", hogy gyógyszereiket a betegeknek önmaguk szolgáltassák ki, csupán azok ősanyagait kellett nyilvános gyógyszertárból beszerezniük.
1949-ben a gyógyszeripar államosításának a homeopátia is áldozatásul esett, mert ezután 40 éves tiltás következett. A homeopátia hatósági tiltása Európában tipikusan magyar jelenség volt. Vannak ugyan országok, amelyekben a mai napig nem adnak hivatalos státust ezen gyógymódnak és gyógyszereinek, de alkalmazásukat egyetlen hatóság sem tiltotta meg. A homeopátia mai elterjedésére jellemző, hogy közép-, dél- és nyugat-európai országokban egyaránt alkalmazzák, valamint a tengerentúlon és az ázsiai országokban is. Számos egyetem felvette képzési programjába az orvos-és gyógyszerészkarokon egyaránt.
Az elmúlt néhány év során Magyarországon igen komoly lépések történtek az alternatív medicina helyzetének és értékének tisztázása érdekében. Az évtizedekig tiltott gyógymódok: a homeopátia, akupunktura, biorezonancia, ajurvédikus orvoslás alkalmazását és más természetgyógyászati diagnosztikus és terápiás módszerek hivatalos létezését és művelőinek szakmai tevékenységét jelenleg jogszabály ismeri el. Bizonyos természetgyógyászati módszerek befogadása az egészségügybe egyben azt is jelenti, hogy végre kontrollált keretek közé kerülnek azok a tevékenységek, amelyeket a tiltás miatt korábban hosszú ideig ellenőrizetlenül, felelősségvállalás nélkül, a beteget veszélyeztetve végeztek.
Természetgyógyászat, komplementer medicina, nem konvencionális gyógymód kifejezések mind-mind a hagyományos gyógyító eljárásoktól eltérő gyógyító tevékenységet jelölik. A kérdés az, hogy miért fordul egyre több ember a természetes gyógymódok felé. Egyértelműen megállapítható, hogy azért, mert csalódtak vagy elégedetlenek a hagyományos orvoslással.
Samuel Hahnemann múlt századi homeopata orvos ORGANON című művének első és második paragrafusa szerint: Az orvos legfőbb és egyedüli elhivatottsága a betegek egészségessé tétele, amit gyógyításnak neveznek.
A gyógyítás legmagasabb eszménye az egészség gyors, kíméletes, tartós helyreállítása, illetve a betegség teljes mértékű elhárítása és megszűntetése a legrövidebb, legbiztosabb és legártalmatlanabb módon, könnyen érthető elvek alapján.
A komplementer medicina és a nyugati hagyományos orvoslás képviselőit egyaránt ezek a gondolatok vezérlik, mégis hatalmas űr tátong és ellentét feszül a konvencionális és komplementer medicina között.
Az 1991-ben újjáalakult Magyar Homeopata Orvosi Egyesületet az a megtiszteltetés érte, hogy megszervezhette a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga 55. kongresszusát, amelynek 2000. május 13-a és 17-e között a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont. Hasonló rendezvény Magyarországon utoljára a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga 10. kongresszusa volt 1935-ben. Ezt követően a több, mint 40 éven át tartó tiltás miatt nem volt lehetőség ilyen rendezvény megtartására.

HOMEOPÁTIÁS GYÓGYSZERVIZSGÁLATOK

A homeopátia szabályozó (regulációs) terápia. Az alkalmazott gyógyszerek által a szervezettel közölt információ hatására a szervezetben meglévő- csak valamilyen okból gátolt- öngyógyító folyamatok működésbe lépnek. A gyógyítás nemcsak a beteg szervre irányul, hanem a testi-lelki egyensúly visszaállítására és egy esetleges újabb betegség megelőzésére.
A homeopátia alapelve szerint a hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani, vagyis az a gyógyszer, amelyik meghatározott tüneteket képes egészséges emberben előidézni, az egy betegség során kialakult hasonló állapot gyógyítására is képes. Ez az úgynevezett hasonlósági szabály.
Ahhoz azonban, hogy ezt az elvet a gyakorlatban is alkalmazni tudjuk, meg kell ismernünk azt, hogy a különböző homeopátiás szereknek milyen hatásuk van az egészséges emberi szervezetre. Ezzel jutunk el a homeopátia második alapszabályához, a gyógyszervizsgálathoz.
A homeopátiás szereket nem kutatólaboratóriumokban fejlesztik ki. A gyógyszervizsgálatokban egészséges emberek vesznek részt (tíz-húsz vagy akár több önkéntes személy), akik a vizsgálandó anyagot különböző erősségű, de soha nem veszélyes adagban kapják. Ezek a vizsgálatok általában három hétig tartanak és ez idő alatt lejegyzik a résztvevők összes testi-lelki tünetét és érzetét. Például az úgynevezett fizikális tüneteiket (hasfájás, fejfájás, izületi fájdalmak), az ezekkel összefüggő érzeteik jellegzetességeit, a fájdalmaik jellegét, és azt, hogy mi javít vagy mi ront az állapotukon. Pl. görcsös, tépő, nyomó fájdalom, amely pihenésre, esetleg erős nyomásra vagy éppen mozgásra javul vagy romlik. Emellett fontosak a lelki tünetek, tehát az, hogy milyen kedélyállapotba kerül a vizsgálat során a személy: izgatott, szorongó, aggódó, stb.
Így áll össze a gyógyszerkép valamennyi tünete. A különféle gyógyszerképeket gyógyszertan könyvekben foglalják össze, amelyeket Materia Medica-nak neveznek. A Materia Medicában szereplő pontos leírások tehát segítségünkre vannak abban, hogy egy adott betegség tüneteinek legjobban megfelelő szer képét kiválaszthassuk és a szerrel a beteget meggyógyítsuk. Ezt a módszert széles körben alkalmazzák, sokféle állapot kúrálására használják annak ellenére hogy mintegy kétszáz évvel a kitalálása után sincs még hatásosságára természettudományos magyarázat. A XVIII. század végén egy német orvos, Samuel Hahnemann (1755-1843), annyira kiábrándult korának kegyetlen és eredménytelen kezelési módszereiből, hogy abbahagyta orvosi praxisát. Tanulni, kutatni és fordítani kezdett. Hanemann egyik első lefordított munkája dr. William Cullen: Értekezés a malária gyógyításáról című írása volt, melyben a szerző állítja, hogy a kínafakéreg maláriát gyógyító képessége a keserű ízének tulajdonítható (a kínafakéregből nyerhető a malária homeopatikuma, a kinin). Mivel Hanemann kételkedett ebben a magyarázatban, saját magán próbált ki apró adagokat a kínafakéregből, és rájött, hogy ez a szer magát a betegséget volt hivatott gyógyítani.

Gyógyító tulajdonságok

Abból a megfigyelésből, hogy egészséges embereknek adott bármilyen anyag milyen tüneteket kelt, Hahnemann rájött, hogy így fedezhetők fel az adott anyag gyógyító tulajdonságai. Ezt az eljárást - amely a homeopatikus elmélet és gyakorlat alapjává - a szer ellenőrző próbájának nevezte. A rokonszenvi gyógymód alapelvét Hahnemann úgy hívta, hogy „similar similibus curenter”, ami annyit jelent, hogy „hasonlót a hasonlóval gyógyítani”. Ez lett az első szabálya annak a gyógyítási módszernek, melyet homeopátiának neveztek, a görög homoios (hasonló) és pathos (szenvedés vagy betegség) szavakról, hogy megkülönböztessék az ellenszenvi gyógymódot alkalmazó hagyományos orvoslástól, melyet ő „allopátiának” hívott (jelentése: „ellentétes szemvedés). Amikor Hahnemann homeopatikumokkal kezdett gyógyítani, módszerét hitetlenség fogadta, a kollégái kinevették. A betegek viszont özönlöttek hozzá, és az általa elért megdöbbentő eredmények megerősítették az elméletét. Mégsem lehetett teljesen elégedett, mert akik a készítményeit szedték, azok között a betegek között akadt olyan is, akinek a tünetei súlyosbodtak.

Rázva gyógyít

Elkezdte vízben vagy alkoholban felhígítani a homeopatikumokat, aztán rájött, hogy amikor ezek kellőképpen fel voltak hígítva ahhoz, hogy a mellékhatások elmúljanak, már nem eredményeztek gyógyulást. Ezért tovább kísérletezett, és rájött, hogy ha hígított szert egyszerű keverés helyett erősen felrázza, megbízhatóan gyógyít.
A rázás technikát Hahnemann „potenciálásának”, az így előállított homeopatikumot „hatékonyított szernek” nevezte. Azt látta, hogy így nemcsak egy mellékhatásokat nem okozó orvosságot kapott, hanem minél jobban felhígította - potenciálást alkalmazva - a szert, az annál hatékonyabban gyógyított. Úgy vélte, hogy a rázás felszabadítja az anyagcseréjét, energiáját. Számozni kezdte a szereket, attól függően, hogy hányszor hígították fel. Például D1-nek nevezte az 1 rész hatóanyagot és 9 rész hígító folyadékot tartalmazó homeopatikumot. Nagyobb hígításokkal is kísérletezett, és ezeket még hatékonyabbnak találta. A hígítási módszer miatt még több gúnyolódás érte az orvosok részéről, akik - mivel nem találtak magyarázatot - nem értették, hogy egy ennyire felhígított dolognak miképpen lehet bármiféle hatása. A homeopátia a sok ellenszegülés dacára is fennmaradt és elterjedt, mégpedig azért, mert rendkívül hatékony.
Az első tanácsadás egy homeopatánál általában meglepően hosszú időt vesz igénybe: az egy vagy két óra átlagosnak tekinthető. A beszélgetés alatt a homeopata nagyon részletesen kikérdezi a pácienst. Nemcsak a panaszairól, hanem életmódjáról, viselkedésről, kedvteléseiről is. Érdeklődik arról, hogy milyen feszültségek és terhelések közepette él, milyen az érzelmi, lelki állapota, a személyisége.
A homeopatikus gyógyítás a betegségek megelőzésére törekszik úgy, hogy korrigálja az apróbb kiegyensúlyozatlanságokat, mielőtt azok komolyabb tünetekké és meghatározott betegségekké alakulhatnának. Az effajta kezelésnek a szószólói állítják, hogy azok az emberek, akik homeopatikus szereket szednek, általános egészségi állapotukat rendszerint egyre jobbnak találják. Jobban fel vannak vértezve a fertőzésekkel szembeni ellenállásra.
A homeopatikus szerek előállításához használt természetes anyagok, melyekből több mint kétezerféle létezik, különböző forrásokból származnak. A legtöbbet növényekből nyerik, bár ásványok, fémek, sőt még bizonyos mérgek is felhasználhatók.

Ne érjünk hozzájuk

A homeopatikus szerekbe könnyen kerülhet szennyeződés, ezért lehetőleg ne érjünk hozzájuk. A tablettákat az adagoló doboz kupakjából ejtsük egyenesen a szánkba, illetve a porokat közvetlenül abból a papírokból szórjuk, melybe be vannak csomagolva. A szereket hagyjuk a nyelvünk alatt feloldódni, ne nyeljük le egészben. Kerüljük az evést, ivást, dohányzást vagy fogmosást az adag bevétele előtt és után húsz percekig.
A szereket legjobb a saját csomagolásukban tartani, hűvös, száraz helyen, jól elkülönítve más erős szagú anyagoktól, - például parfüm, molyirtó, dohány, kávé.
A homeopátia fejlődésével különböző iskolák alakultak. A pluralisták például úgy tartják, hogy egyetlen szer sem lehet önmagában pont megfelelő egy-egy személynek, ezért ők egyszerre több szer alkalmazása mellett érvelnek. Más szakemberek azt állítják, hogy a szereket össze kell keverni és nagyon kis erősségőt, azaz minél magasabb potenciájút kell használni. (Minél nagyobb a hígítás foka annál magasabb a potencia.)

Közelebb a hagyományoshoz

Mind többen vannak, akik eltérnek a homeopátia általános alapelveitől, mely szerint a hasonlót a hasonlóval kell kezelni. Ők közelebb állnak a hagyományos orvosláshoz, inkább a tüneteket kezelik, mint az egész személyt.
Azt a jellegzetes tényt, hogy egy lázas beteg szomjas, a homeopaták nem tartják olyan érdekesnek, mint azt, amikor egy lázas ember nem szomjas. Ők mindig a szokásos tünetek rendkívüli kísérőjelenségeit keresik.

Homeopatikumok készítése

A homeopátiás gyógyszereket a törzsanyagból kiindulva számos fokozaton hígítják és az előírt módon vegyítik. Ez az előállítási mód a potenciálás. Hígítás és összerázás után a gyógyszereknek magasabb hatásfokot tulajdonítanak, mint a mekkora anyagkoncentrációjuk alapján elvárható volna. A folyékony kiinduló anyagokat oldhatóságuktól függően szesszel vagy vízzel hígítják, a szilárdakat tejcukorral finomra összemorzsolják. Ezeket nevezik őstinktúráknak. Ha egy rész őstinktúrát adunk kilenc rész hígító anyaghoz, és ezt az előírt módon összerázzuk, a D2-es potenciát kapjuk. Ha aztán ebből a hígításból újra egy részt veszünk, ezt összekeverjük kilenc azonos rész hígítószerrel, megkapjuk a második decimálpotenciát (D2). A hígítás során alkalmazott eljárási mód szerint különböző elnevezésű potenciák vannak, még pedig D-, C-, és LM-potenciák. A D-potenciáknál 1:10 arányban folyik a hígítás, a C-potenciáknák minden hígítási fok 1:100 arányban történik. Az LM-potenciáknál az első fok 1:50 000 arányú hígítás. Az eltérő potenciák hatása mindenkor teljesen más.

A homeopátia alkalmazása

Enyhébb betegségek esetén saját magunkat is kikúrálhatjuk. Próbálkozzunk homeopatikumokkal, amíg meg nem találjuk a nekünk megfelelőt. Krónikus vagy komoly betegségekkel mindig forduljunk szakképzett homeopatához. Vannak olyan orvosi kezelésre szoruló állapotok, amelyekben kerülnünk kell a homeopatikus szereket. Ide tartozik a legtöbb, mozgással kapcsolatos probléma, mint például a ficam, a derékfájás és a súlyos testi sérülések.

A homeopata orvosnál

A homeopata orvosnál semmi sem olyan, mint a háziorvosnál Ez azért van, mert a homeopata a személyt kezeli, nem a betegséget. Készüljön fel arra, hogy az első látogatás alkalmával legalább egy órát fog nála tölteni, amikor is kérdésekre kell válaszolnia nyíltan és őszintén.
Egyes kérések furcsán hangzanak majd. Megkérdezheti, hogy hideg, nedves vagy meleg időben érzi-e kellemesen magát, hogy ideges-e, hogy képes-e levezetni a felgyülemlett feszültségeket, hogy menyire magabiztos stb. Minden azért van, mert olyan orvosságot szeretne adni, amelyik inkább a személyre van szabva, mint arra a közérzeti állapotra, amelyet a páciens éppen átél.

Homeopátia és az öngyógyítás

A homeopátia önálló gyógyítási rendszer, európai gyökerű tudományág. Napjainkra az egészségügyi ellátó rendszerbe integrálódott. Nyugaton ma már minden orvosnak illik ismerni a kezelés alapelveit, hiszen a betegek többsége az úgynevezett allopátiás gyógyszer helyett szívesebben vesz igénybe homeopátiás kezelést.
A homeopátiás gyógymód szemlélete szerint a szervezetben az összes életműködést az életerő irányítja, s az ember addig egészséges, amíg ez az életerő egyensúlyban van. A tünetek a belső zavar jelei, ezért nem szabad allopátiás gyógyszerekkel elnyomni ezeket.

A homeopátiás szerek az életerőre kívánnak hatni:

  • egy adott tünettel szemben fel kell erősíteni a szervezetet, amely általában tudja, hogy mi a teendője,  
  • a homeopátiás gyógyítás engedi a folyamatot lejátszódni, azt nem akasztja meg.

Ez az alapvető különbség az allopátiás gyógyszerek hatásával szemben.

A brit királyi család homeopátiával gyógyíttatja magát. A világ legnagyobb homeopátiás gyógyszertára a londoni királyi kórházban található. Itt a londoni gyógyszertárban megtalálható minden olyan homeopátiás szer, amely a gyógyszervizsgálatokon már túljutott, de a törzskönyvezése még nem fejeződött be. Pillanatnyilag ezek száma kb. 4200. E hatalmas gyógyszerkincsből egyedileg választják ki (az alapvető hasonlósági szakág alapján) a beteg számára a legmegfelelőbb szert.

A homeopátia miden irányzatában alapvető

  • regulációs terápia: tehát a kifáradt, blokkolódott öngyógyító folyamatok aktiválására való törekvés,  
  • holisztikus gyógymód: mert valódi terápiás sikerre csak akkor számíthatunk, ha a beteg testi, lelki, szellemi tüneteit egyaránt figyelembe vesszük a homeopátiás szer kiválasztásánál és sikeres terápia esetén mindhárom szinten kedvező folyamatok indulnak el (nem a betegség, hanem a beteg áll a figyelem középpontjában)

A homeopátiás szer a beteg számára nagyon speciális úton kerül kiválasztásra. Első lépés a homeopátiás anamnézis felvétele, ami egyenlő a tünetek felmérésével.

  • meg kell figyelni: a beteg viselkedését, megjelenését, kedélyállapotát, szellemi beállítódását, szorongását, aggodalmát, személyes körülményeit, érzelmi reakcióit.  
  • a cél: megérteni a betegség természetét, és a beteget, aki kifejlesztette magában a betegséget. Ez azért fontos, hogy a beteg individuális kezelésben részesüljön, az anamnézis során nyert adatok feldolgozásából és értékeléséből.

A betegségképnek és a kiválasztott szer gyógyszerképének a lehető legnagyobb fedésben kell lennie - ebben a megfelelő szer megtalálásában a homeopátiás szerek tünetjegyzékei a REPERTÓRIUM-ok (könyv, vagy CD formában) nyújtanak nagy segítséget.

Akut betegségek (döntőek a helyi és testi tünetek) gyógyítása során figyelembe kell venni a beteg pszichés és mentális állapotában bekövetkező változásokat is. Jó eredmény érhető el tüneti szerekkel, amelyeket alacsony, vagy közepes potenciában, napi többszöri dózisban alkalmazzuk. Megfelelő, jó szer bevételét követően az akut betegség gyorsan, könnyen gyógyul, maradvány tünetek nélkül, és nem követi hosszú lábadozási időszak.
Krónikus betegségek gyógyítása során alkati szerek érhetők el jó eredmények. A megfelelő szer kiválasztásánál előtérbe kerülnek

  • a betegséget kiváltó okok,
  • a pszichés és mentális tünetek,
  • az egyéni és családi anamnézis adatai.

Az alkati szereket közepes, vagy magas potenciában egyszeri adagban, esetleg azt ritkán ismételve használhatjuk eredményesen.
Tüneti szerekkel csak tünetek enyhítése érhető el. A krónikus betegségek gyógyulási iránya a “HERING szabályt” követi, mely szerint a tünetek fentről lefelé, belülről kifelé, fontostól a kevésbé fontosig múlnak el. Fordított sorrendben szűnnek meg, mint ahogy megjelentek. A gyógyulás idejét befolyásolja, hogy a betegség milyen régóta áll fenn. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy annyi hónapot vesz igénybe a gyógyulás, ahány éve tart az adott betegség. A legjobb a reakció akkor, ha energetikai szinten és a beteg kreativitásában, pszichés és mentális állapotában is történik pozitív változás. A testi tünetek javulása néha csak ezt követi. Természetesen a homeopata orvos is megvizsgálja fizikálisan a beteget, és szükség esetén igénybe veszi a jelenlegi diagnosztikus lehetőségek széles tárházát is.
Elsősorban akut testi tünetek gyógyításánál - de krónikus testi problémák kezelése esetén is - kiterjedten használják világszerte a bevált indikációk szerinti homeopátiás gyógyszerválasztást.
Bizonyos nem túl súlyos problémáknál: kisebb sérülések, nátha, köhögés, hasmenés, lámpaláz - ez a módszer lehetővé teszi, hogy laikusok is alkalmazzák a homeopátiás szereket és bevonhassák azokat az otthoni gyógyítás szertárába, az úgynevezett házipatikába.
Akut betegségek kezelésénél a fő törekvési irányzat, hogy “teljes értékűvé” tegyük a helyi tüneteket a megfelelő homeopátiás szer megválasztásához.

Feladatok:

  • ETIOLÓGIA keresése, amelynek célja megtalálni a betegséget kiváltó okot. “Valamely folyamat kiváltó okának megismerése a kezelés mércéje” (Köhler)  
  • panaszok LOKALIZÁCIÓ-ja (pontosságának) megismerésével a klinikai diagnózis területére lépünk. Fontos a testtáj oldalsága: jobb-bal; elől-hátul, amelyeknek a fájdalmak sugárzása tekintetében van jelentősége,
  • ÉRZÉSEK jellegének kiderítése során például a fájdalom jellemzésére rá kell kérdezni, mert az lehet égő, szúró, lüktető,  
  • MODALITÁS meghatározása, azaz milyen tényezők rontják, vagy javítják a tüneteket. Például figyelembe veendő a hideg – meleg hatása, a nyugalom – mozgás hatása, a napszak amikor a tünetek jelentkeznek, vagy erősödnek dél - este stb.

A homeopátia előnyei

  1. A jól megválasztott szer alkalmas akut betegségek és problémák gyógyítására, nemcsak tünetmentesítésre.  
  2. Funkcionális zavarok kellő időben történő homeopátiás kezelésével megakadályozható a szervi elváltozások kialakulása.  
  3. Regulációs terápia: tehát nem tünetelnyomó módszer.  
  4. Minden egyes terápia egyben megelőzés is, mivel edzi a szervezetet, így felkészíti a következő betegségek sikeresebb kivédésére az immunrendszer erősítésével.  
  5. Holisztikus, soha nem a betegséget, mindig a beteget kezeli.  
  6. Az anamnézis során a beteg lehetőséget kap arra, hogy kibeszélhesse magát, erre a betegek többségének nagy igénye van; a homeopata orvos és a beteg között őszinte bizalmi kapcsolat alakul ki.
  7. Individuális, egyénre szabott, a beteg aktív résztvevője a gyógyulásnak.  
  8. A kezelés során nem alakul ki allergia, gyógyszermegszokás, gyógyszerfüggőség, megvonási tünet.  
  9. A homeopátia szabályainak betartásával a kezelés mellékhatásmentes, de néha, mint ahogyan azt más természetgyógyászati módszereknél is láthatjuk, előfordul, hogy a tünetek a javulást megelőzően felerősödnek, vagy a régebbi panaszok rövid időre kiújulnak, hogy aztán végleg elmúljanak.
  10. Alkalmazása kellemes, kisgyermekeket, csecsemőket, állatokat is kezelnek ezzel a módszerrel.  
  11. Gyógyszerek tekintetében olcsó, még nálunk is, ahol az OEP nem támogatja - más országokkal ellentétben.

Rendkívül fontos kiemelni, hogy a homeopátiás gyógyítás eredményessége - tudományos bizonyítással igazolható. A homeopata orvosok 200 éves tapasztalata és sikeressége önmagában meggyőző lehet, de a mai igényességhez ez kevés. Külön is bizonyítást igényel:

  1. Hat-e a homeopátiás szer?
  2. Hogyan fejti ki hatását?

Mindkét kérdésre megnyugtató válasz adható.

  1. Vizsgálatokkal igazolták (melyek még ma is folynak): állatokon, növényeken, szövetkultúrákon és embereken végzett, placebo kontrollal szembeállított, randomizált klinikai kettős-vak próbák ismételten igazolták a homeopátiás szerek hatásosságát. Eredményeket a Lancet; British Medical Jaumal; Pediatics, a nemzetközileg elismert folyóiratok is közölték.
  2. A “hogyan hatnak a homeopátiás szerek” kérdésre a vizsgálatok eddigi eredményei a hatás - rezgés jellegére utalnak.

A homeopátiás szerek hatására az oldatok rezonancia - frekvenciája specifikusan és tartósan megváltozik; a víz, mint folyadékkristály “emlékezik”. A homeopátiás szerek saját frekvencia-spektrumai információként tárolódnak a folyadék-kristály szerkezetben, majd a terápia során rezonanciába lépnek a beteg sejtek, szövetek, szervek, illetve az egész szervezet saját frekvenciájával. A homeopátia informatikai (ez nem ugyan az, mint a matematikai) úton gyógyít, feltárja a természetben előforduló anyagok rezonanciákban kifejeződő gyógyerejét. Így érthetjük meg, miért nem gyengül, csak szelídül és mégis erősödik a potenciálás következtében a homeopátiás szerek hatása. Így maradhatnak hatékonyak, miközben kémiai hatóanyag már alig van, vagy egyáltalán nem is található bennük. A potenciálás lépései (hígítás + rázás) során a kiinduló anyag rezgésinformációja egyre mélyebben vésődik bele a vivőanyagba.
Akut panaszaival a beteg általában először gyógyszerészhez fordul, aki az alapvető kérdésekre adott válaszok alapján a homeopátiás gyógyszert ajánl.

Az alapvető kérdések:

  1. 1. Hogyan jelentek meg a tünetek, hirtelen vagy fokozatosan (láz, fájdalom, hangulat)?
  2. Hol jelentkeztek, jobb vagy baloldalon?
  3. Kisugárzik-e valahová a fájdalom?
  4. Termelődik-e valamilyen váladék? Ha igen, milyen a színe, a szaga?
  5. Mitől érzi magát jobban vagy rosszabbul? Evés, ivás, vagy mozgás, mozdulatlanság, esetleg egyedüllét, társaság?

Célszerű egy komponensű szert választani, de ha nincs elég információ, a komplexek közül érdemes ajánlani. A későbbiek folyamán a beteg konzultáljon orvosával és a konzultáció eredményéről számoljon be a gyógyszerésznek is. Léteznek olyan betegségek, ahol a homeopátia minden további nélkül alkalmazható. Külön kiemelhető a gyógyszerallergia, egyes gyermekbetegségek, influenza.
Krónikus betegségek például fejfájás, izületi bántalmak esetén a beteg minden esetben konzultáljon orvosával.
Nagyon fontos a gyógyszerész és a homeopata orvos között a jó kapcsolat kiépítése. A gyógyszerész, ha rendelkezik homeopátiás orvos listával, a betegnek nagy segítségére lehet. Súlyos állapotok estén (sebészeti beavatkozás, antibiotikumos kezelés) elsőként nem szabad homeopátiás szert ajánlani, hanem csak kiegészítő terápiaként célszerű alkalmazni.
Az öngyógyszereléshez nagyon fontos a beteg számára a megfelelő ismeretek beszerzése. Angliában már régóta létezik egy átfogó gyakorlati útmutató a homeopátiás szerek otthoni használatáról, tárolásáról. Jelenleg Magyarországon a gyógyszergyárak képviseleteinek tájékoztatói csak részben pótolják ennek hiányát. Az öngyógyítás legfontosabb eszköze lehetne egy homeopátiás orvosok, gyógyszerészek által ajánlott házi patika összeállítása, amely jelenleg borsos ára miatt nem mindenki számára elérhető. Igaz, hogy az allopátiás házipatika ára nagy valószínűséggel meghaladja a homeopátiás házipatika árát. A házi patika legnagyobb előnye, hogy igazán gyors beavatkozásra ad lehetőséget és nem kell a betegnek minden egyes esetben a gyógyszertárba futkosni.


Javasolt irodalom:
Dr.Walter Glück: Homeopátiás sürgősségi házi gyógyszertát
Henrietta Wells: Homeopátia gyógyulás mellékhatások nélkül

Forrás:
http://www.drsaarykornelia.hu/homeopatia
http://homeopatia.lap.hu/
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=265:feljuenk-e-a-homepotiatol&catid=39:testi&Itemid=64